|
A felfedezés
Miután két nappal ezelőtt elhatároztam, hogy felfedező útra indulok, összeszedtem a megmaradt élelmiszerem illetve kb. két tucatnyi gyümölcsöt, mivel folyadékot még nem tudok szállítani. A kutya a tisztás széléről figyelte tevékenykedésem, de valamivel közelebb merészkedett, mint az előző napokban. Nehezemre esett elhagyni a Menedéket, még abban a tudatban is, hogy még aznap visszatérek. A lézervésőmmel egy husángot vágtam, majd egy vékonyabb fémlemezt beleékeltem, hogy valamivel utat tudjak vágni magamban az erős aljnövényzetbe. Ezek után neki vágtam az útnak.
A tisztástól keletre indultam el, körülbelül dél tájékán járhatott az idő. Az elején még nehezen tisztítottam ki az ösvényt, majd a gyakorlás miatt egyre könnyebben ment. A kutya tisztes távolságból követett. Ahányszor hátrafordultam, elindult visszafelé, de mindig csak blöffölt. Sajnos a sűrű lombok miatt csak későn vettem észre, hogy eléggé besötétedett, így nem mertem megkockáztatni, hogy visszainduljak és eltévedjek. Amikor már majdnem korom sötét volt, és csak a bolygónak a szatelitája világított, egy második tisztásra értem. A talaj gyanúsan keménynek és simának tűnt, viszont fel kellett készülnöm az éjszakára. Fán nem szerettem volna éjszakázni, ezért gyújtóst és tüzelőt kezdtem el gyűjteni. Már másodszorra fordultam, mikor megbotlottam és a földre zuhantam. A fejemet bevertem egy kőbe és elvesztettem az emlékezetemet.
Másnap arra ébredtem, hogy a nap erősen a szemembe tűz. A fejem zúgott, de a robotdoki nem mutatott ki komolyabb agyrázkódást, így a felszíni sérülésen kívül semmi bajom nem esett. A kutya körülbelül 15 méterre heverészett tőlem, de mikor észrevette, hogy feleszméltem, gyorsan elrohant. A talaj nem véletlenül tűnt simának, látszott rajta, hogy emberi kéz alkotta. A reggeli napfényben már láttam azt is, hogy a kő, melyben felestem, egy szabályos téglatest alakú, melyhez további hasonló képződmények hevertek körbe a tisztáson. Némelyiken ábrák voltak, melyeket nem igazán sikerült megfejtenem, de látszott rajta, hogy civilizált lények jelrendszere volt valamikor. Bár némelyik ábracsoport hasonlított egy ó-nyelvhez.
Miután megvizsgáltam mindent elindultam vissza a Menedékhez, mivel a gyümölcs, mely a folyadékot hivatott pótolni, fogyóban volt. Az út visszafele sokkal gyorsabb volt, ezért visszafogok még látogatni oda. Az elindulásomkor erősen éreztem hogy figyel valaki, bár lehet, hogy csak képzelgés volt, elvégre a mentális detekciót már régen gyakoroltam, holott a Kereskedelmi Flotta kapitányaként ki lettem rá képezve.
Van még remény arra, hogy megmenekülök.
4. nap
A menedék
A menedék elkészítése egy nappal többe telt, mint gondoltam. A víz a robotdoki szerint emberi fogyasztásra alkalmas, ezért egy időre tanyát verek itt. A dokival még egy pár lédús gyümölcsöt is megvizsgáltattam, amiből három ehető. Az élelmiszer utánpótlásról egyrészről így sikerült gondoskodnom.
A menedék egy sátorra hasonlít, amit még meg kell majd a továbbiakban erősítenem, hogy a szélsőséges időjárásnak is ellenálljon. De ezt csak szép lassan.
A kutyával újabb ízben sikerült összefutnom. A tisztás széléről nézte a tevékenységemet, de nem közelített. Kb. 30 perc után elunta és odábbállt. Nem tűnt ellenséges szándékúnak.
Az éjszakát a félig kész menedékben töltöttem, félig ébren, a lézervésőt (jobb híján) a kezemügyénél tudva. Minden kis zajra sikerült felriadnom, de csak egy pár apró rágcsáló lehetett, amik azért okoztak némi bosszúságot, mivel bemásztak a szintetizált élelmiszerhez és 2 napit megrágcsáltak. Mivel a fertőzésveszély fenn áll, ezért azoktól megszabadultam. Így már csak 3 napra elég.
Lassan elindulok és felderítem a keleti erdőrészt.
2. nap
Az első éjszaka után
Az éjszaka zavartalanul telt, azt a tényt leszámítva, hogy a fán éjszakáztam, mivel nem akartam kitenni magam az ezen a bolygón élő állatok kényének-kedvének. Védett helyet nem sikerült találnom, mivel a sötétség hamarabb beköszöntött, minthogy azt vártam volna. A tisztástól nem messze ráakadtam egy patakra, melynek vizét tisztító tabletta nélkül nem mertem megkóstolni, a robotdokit még kímélni akarom, mert erőforrása véges.
A pataknál sikerült farkasszemet néznem egy kutyával (legalább is én annak láttam), aki hála istennek nem bizonyult veszélyesnek, viszont ő miatta döntöttem úgy, hogy a fán éjszakázom. Ki tudja a többi hasonló állat is békés szándékú-e?
Reggeli kelés után újra megvizsgáltam a roncsot, és sajnálattal tapasztaltam, hogy semmi használható nem maradt belőle egy pár fémlemezen kívül. Nem sok esélyem van arra, hogy eltávozzak erről a bolygóról, hisz vészjelzéseket nem volt időm leadni, és még azt sem tudom hol vagyok. Igaz a robotdokinak van segélykérő rendszere, de az csak az atmoszférán belül működik, így jelen esetben még nem sok hasznát veszem.
A szerszámkészletet is átvizsgáltam, holott tudom mi van benne. Jelenleg csak a lézervésőt tudom használni belőle, viszont azzal is óvatosan kell bánnom, hisz tölteni nem tudom.
Fedezéket kell kialakítanom minél hamarabb, ha nem szeretnék mégegyszer a fán éjszakázni. Vizet kell gyűjtenem, ehhez viszont szükség lesz a robotdoki elemzésére is. További probléma a tárolóedény kialakítása, amelyben a pataktól a menedékig cipelhetném a vizet. Erre viszont feltétlen szükség van, hiszen ha a víz mégsem bizonyulna ihatónak, akkor tablettával kell tisztítanom, amelyhez zárt edény kell.
További felderítést egyenlőre hanyagolom, hogy legyen időm befejezni a Menedéket sötétedés előtt. Azt majd csak akkor, ha az élelmiszerem vészesen fogyóban lesz. A szintetizált élelmiszer még 7 napig elég.
1. nap
A hajótörés
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. A NewAge szerint 345-öt írunk. Ez a régi ősidőszámítás szerint 2581-nek felel meg.
A nevem John Freegrain, és a Kereskedelmi Flotta 13521-A bejegyzésű hajójának vagyok a kapitánya. Illetve csak voltam. Mivel a hajó kb. 5 órája robbant fel ezen az istenverte sehol sem jegyzett bolygó füves talaján, egy landolást követően. Bár nem igazán nevezhető landolásnak, inkább a zuhanás rá a megfelelő szó.
Ez a zuhanás következőképpen következett be. A Kalózok ismét inváziót kezdtek a Flotta hajói ellen, hiába a békeszerződés a Szindikátus részéről. A hajómat támadták épp, amelyik amertium alkatrészeket szállított, amikor a találat becsapódott. A vezérlőpult feladta a szolgálatot, így hiperteret nyitott. Három egymás utáni alkalommal. Még mielőtt meg tudtam volna határozni a helyzetemet, máris egy bolygó légkörében találtam magam és szédítő sebességgel száguldottam az alattam elterülő zöld táj felé. Sikerült kontrollálnom a sebességet, ennek köszönhető, hogy még élek. Egy robotdokit és egy szerszámkészletet sikerült kiszabadítanom a roncsok közül, valamint némi szintetizált élelmiszert, ami kb. 1 hétre elegendő.
Harmadszorra mentem volna az űrhajóhoz, mikor a robbanás bekövetkezett. Hál' istennek semmi bajom nem történt azon kívül, hogy 10 percig nem hallottam semmit.
A bolygót feltérképezni indulok, valamint éjszakára valami menedéket keresni. Elvégre már sötétedik és még kicsit össze kell szednem magam. Józan gondolkodás a legfontosabb most, valamint, hogy ne essek pánikba. Nem tudom hol vagyok, nem tudom, hogy vannak-e élőlények ezen a bolygón és ha igen, akkor békés szándékúak-e.